A MoziHáz
Hol volt, hol nem volt, leginkább mégis ott, ahol most is áll, van egy ház, aminek történelme és rengeteg története van, melyek folytatódnak, gyarapodnak most már velünk és veled.
Állítólag csendőrségi pihenőnek született, amiből a csend és a pihenés maradt mára. Biztosan nagyon kellett akkoriban itten a csendet felügyelni, mert mérete alapján jónéhányan tudtak itt pihenni. Aztán nagyobb lett a csend, amit már nem kellett annyira felügyelni és kezdett unalmassá is válni, megérett az idő a szórakozásra. Az új szelek befújtak ide is, és elhozták a házunk életébe a profilváltást. A falu Kultúrháza és Mozija lett. Egy kor felett mindenkinek van ide sztorija, egy kor alatt pedig sokaknak a megszületésében játszott kisebb nagyobb szerepet az itt megrendezett programokon keresztül a MoZiHáz. Az egyik végén egy színpad, hátsó művészbejáróval, a másik végén a vetítőterem volt, amikor rátaláltunk. Akkor már jó negyven éve szabadságon. Az egyik falából egy fa nőtt ki csendben, a tető beengedte a csillagoknak a betekintést a födémen keresztül a padlóig. De a falak állták a sarat, kikezdhetetlenül dacolva a használattal és a használatlansággal, amikből évtizedek jutottak ki egyaránt. Mi megszerettük, nem tudtuk mit, de meg. A szeretet nagy felelősség, de legtöbbször megéri, mert mi is gazdagabbak leszünk tőle. Egy új korszak nyílik most a ház életében. Új és szebb, mint valaha és nyitott arra, hogy sokan és sokfélék megtalálják itt az örömüket.
